Sziasztok,
ujra Mo-on vagyunk. Hirtelen jott, de kell az izgalom.
A Samantha Sanchez-es hetfo utani kedden delben gyozo kapott egy telefont, hogy elutasitottak a vizumigenylesunket es el kell hagyni az USA-t. Kerdeztuk, hogy mennyi ido alatt, a valasz: 24 oran belul.
Gyozo vett repulojegyet, en meg nekialltam osszepakolni. Igy utolag visszagondolva, ugy erzem, hogy flottul ment minden. Stresszes volt, de megoldottuk.
Kedd delutan, miutan meglettek a repjegyek, megirtam Anyainknak, hogy mikor erkezunk. 24-en este negyed hatra :-) Nagyon orultek nekunk, eldontottuk, hogy mindenki megy a sajat csaladjahoz meg aznap este - akkor igy gondoltam, masnap kiderult, hogy ok ezt nem igy ertettek.
Kedden meg megterveztuk a szerdankat, hova, mikor megyunk, mit veszunk, ami az utra kell, mit kell kimosni, stb...
Az biztos volt, hogy kell meg ket borond, mert a meglevo kettobe nem fogunk beleferni, de az uj szabaly szerint ingyen mar csak egyet vihetunk magunkkal.
Szerda reggel irany a Target, ahol borondot nem, csak egy nyakparnat tudtunk venni Gyozonek az utra. Innen kovetkezo celallomasunk a belvaros volt, ket nagy boronddel es egy kis utazotaskaval lettunk gazdagabbak, itt is tudtunk alkudni az arbol; ezt kovette egy UPS bolt, 3 papirdobozt vettunk - jo nagyokat - azoknak a cuccoknak, amiket most nem tudtunk hazavinni. Kozben otthon ment a mosogep ezerrel.
Hazamenes, pakolas folytatasa, kozben Anyaink online kapcsolatban alltak velunk, amig ki nem kapcsoltuk a gepeket, mert erre mar tenyleg nem volt idonk.
Samantha kubai ido szerint fel ora kesessel erkezett. A kocsijabol kozvetlenul a mi autonkba pakoltuk a kepeket, irany az elozo nap kikeresett kepkeretezo, ahol arat nem tudtak mondani, de biztositottak minket arrol, hogy meg aznap ki tudjak szedni a keretbol a kepeket, tudnak adni hengert is, hogy szallithatoak legyenek.
Innen ujra haza, pakolas, mosas folytatodik. Az el nem viheto cuccok egy reszet atvittuk P-hoz, aki megjegyzi, hogy soha ilyen rosszul meg nem neztem ki :-) Utkozben beugrunk a bankba, ami az unnepi rend szerint negykor zar, es negy ora 8 perc van; de rendesek, nem hajtanak el a busba, hanem amikor a kocsihoz kullognank vissza az ajtobol, utanunk jon az or, hogy semmi vesz, faradjunk be, biztos tudnak meg idot szakitani rank. Kivancsi lenne, hogy kis Magyar hazankban ez elofordul-e.
P-tol csak lohalalaban tudunk elbucsuzni. Cammogunk visszafele a dugoban, haromnegyed ot van, hiv minket a kepkeretezo, hogy hol vagyunk, lassan zarna, megvarjon-e minket. Igen, varjon meg. Oda is zaras utan erkezunk, de nincs ebbol semmi gond. Megdicseri a kepeket. Sajnos a hengerbe nem pakoltak bele oket, igy lapra szerelve visszuk vissza a Brickell-re, ahol az agyunkon kuzdunk vagy fel orat a feltekeressel. Fel hatra vegzunk is, pedig akkorra mar a repteren kene lennunk. A taxi kicsit kesik, dec 23 este van, dugok mindenutt.
Becsekkolasnal nem kotnek bele a +1 kezipoggyaszba, orulnek nekunk es jo utat kivannak.
Mig varunk kaz indulasra kitoltunk egy 1000 pontbol allo kerdoivet. Kerdezik benne, hogy mi az utazasunk oka, nyaralas - nem, uzlet - nem, governmental - igen :-); miket csinaltunk az USA-ban, utazgattunk-e - igen, latogattunk-e nemzeti parkokat - igen, tanultunk-e - igen (errol jut eszembe, tiszta mazli, hogy nem iratkoztam be a tavaszi szemeszterekre a fosulin).
Felulunk a repulore, hatradolunk, es kifujjuk magunkat.
Rengeteg mindent hatrahagytunk, ahogy tettuk ezt akkor is, amikor Mo-rol mentunk az USA-ba. Varatlanul jott ez az utazas, de flottul ment minden.
2010. január 2., szombat
2009. december 28., hétfő
Nevtelen
tegnap ezt az uzenetet kaptam `nevtelentol`:
EASTER!gyermekem ilyen az élet, látom azért jól érzed magad és írod a naplódat a végtelenidőknek
ki fogja elolvasni? örök titok lesz
ha nincs gyermeked akkor senki se kutatja a múltad
elhagyod a hazádat és csak vársz, te se tudod mire, sőtt azt se tudod ki jegyez ide be bármit mert nincs otthonod!
a szüleid nem látnak, te se öleled meg őket mert egy űrhajó fogja vagy a delta kvadránsban...
mondja mire vár?
2009. december 27. 15:34
Nevtelennel akar talalkozhatok is, ha Mo-on van.
EASTER!gyermekem ilyen az élet, látom azért jól érzed magad és írod a naplódat a végtelenidőknek
ki fogja elolvasni? örök titok lesz
ha nincs gyermeked akkor senki se kutatja a múltad
elhagyod a hazádat és csak vársz, te se tudod mire, sőtt azt se tudod ki jegyez ide be bármit mert nincs otthonod!
a szüleid nem látnak, te se öleled meg őket mert egy űrhajó fogja vagy a delta kvadránsban...
mondja mire vár?
2009. december 27. 15:34
Nevtelennel akar talalkozhatok is, ha Mo-on van.
2009. december 21., hétfő
Samantha Sanchez
Sziasztok
Ma festmenyeket vasaroltunk.
Az alberletben van 3 festmeny egy S. Sanchez nevu festonotol, akinek a kepei mar az elso pillanattol nagyon tetszettek nekunk.
Kismillioszor rakerestem a nevere a neten, de semmi siker. A holgy ismeretlen a netes kozonseg szamara.
Szep lassan, honapok alatt erlelodott meg bennunk a gondolat, oke, bele vagyunk zugva abba a harom festmenybe, ami a lakasban log, de jobban orulnenk neki, ha nekunk is lenne egy vagy ket kepunk tole Maglodon. Hisz ott all az a nagy haz, csupasz falakkal es mindig is szerettunk volna par festmenyt oda, olyanokat, amikre szivesen nezunk barmely pillanatban, es akar hosszu ideig is kepesek vagyunk figyelni a reszleteit.
Tehat eljutottunk addig a lepesig, hogy megkeressuk S. Sanchez-t, megnezzuk a festmenyeit es ha tetszik, akkor veszunk belole (+ ha arban is meg tudunk egyezni).
Mivel neten nem tudtam fellelni Samanthat, ezert irtam A-nek uzenetet a facebook-on (eljen a technologia es a vilaghalo), hogy keresem S-t, tudna-e segiteni.
IGEN, tudott. Megkaptam tole S. e-mail-cemet, rogvest irtam is neki. Ez volt par hettel ezelott. S. kuldott fotokat a kepeirol, es azokat elnezven biztosak voltunk Gy-vel abban, hogy tole szeretnenk kepet az otthonunkba. Persze eljott a pillanat, amikor rakerdeztem az arakra, meg is adott egy minimum es maximum erteket. Itt kovetkezett a reszunkrol par izzaszto nap, mivel meg soha nem vasaroltunk festmenyt, ezert nem is tudtuk, hogy mennyi az ara egy kepnek, mennyit lehet erte adni, mennyit lehet alkuldni, lehet-e alkudni, stb... stb... A kepek fotoit biztos, ami biztos elkuldtem egy baratnomnek, hogy velemenyezze, sot vele egy vacsora kereten belul meg is egyeztunk, hogy ha eljon az ido a muhelylatogatasra, akkor velunk jon.
Hat ez a nap is eljott. Beugrottunk a studio fele menet M-ert a South Beachre (velunk jott a fia is), es irany eszak! Samantha egy eldugott kis utcaban lakik, egy onallo csaladi hazban. Szep, nagy haz. A studioja a garazs, de hat nem is ez a lenyeg.
A lenyeg az, hogy felsorakoztatott nekunk 8 festmenyt, amik kozul 2-ot most lattunk eloszor. Samantha nagyon aranyos, szerintem egy kicsit sokkolta, amikor meglatta, hogy negyen erkezunk `haztuznezobe`. Az meg talan meg jobban, amikor egy rovid magyar beszelgetes utan gy kozolte vele, hogy negyet megvennenk a kepek kozul, csak mondjon ra egy csomagarat :-)
S. nem zarkozott el az alku lehetosegetol :-) igy fel percen belul megegyeztek gyozovel az arban.
A negy kepet kivittek a kocsihoz, addig mi M-val meg nezelodtunk a studioban, es talaltunk egy ujabb utos kepet a szekrenynek tamasztva. Megallapitottuk, hogy ez is nagyon tetszik, aztan a pasik es S. utan ballagtunk a kocsihoz, ahol akciojelentbe illo kep fogadott minket. 3D tetrisz, sikertelenul. Nem fertek be a kepek.
Igy csak a legkisebbet rakta be gyozo a kocsiba, a tobbit majd szerdan hozza Samantha, aki felenk dolgozik, es munkabamenet beugrik veluk.
A tobbit visszavittuk a dolgozojaba, ahol mondtam neki, hogy M-mel megneztuk a szekrenynek tamasztott kepet is, erre o, hogy igen... kivette a szekreny mogul, megmutatta gyozonek is, gyozo mondta, hogy huha... ez is milyen szep! Erre Samantha, hogy ezt meg odaadja akkor ajandekba!!!
El sem akartuk hinni, rakerdeztunk, hogy tenyleg, komolyan gondolja??? O meg, hogy igen. En meg ravagtam, hogy oke, akkor elfogadjuk az ajandek kepet es nagyon-nagyon koszonjuk.
De aztan lassan mennunk kellett, lejart az idonk. Megkoszontuk Samanthanak a kepeket, elbucsuztunk tole es kislanyatol, beultunk a kocsiba es a dobbenettol vagy ket percig szohoz sem jutottunk.
Meg megvartuk M-val, amig a kocsi kigurul az udvarrol, befordul a sarkon es csak utana kezdtunk el oromkodni a kepeken, a lany kedvessegen, a szerencsenken...
Igy most a nappaliban van eletunk elso festmenye, gyonyorkodunk benne es nem akarjuk elhinni, hogy ez megtortent. Szerdan jon a tobbi, mar nem gyozom kivarni!!!
Ma festmenyeket vasaroltunk.
Az alberletben van 3 festmeny egy S. Sanchez nevu festonotol, akinek a kepei mar az elso pillanattol nagyon tetszettek nekunk.
Kismillioszor rakerestem a nevere a neten, de semmi siker. A holgy ismeretlen a netes kozonseg szamara.
Szep lassan, honapok alatt erlelodott meg bennunk a gondolat, oke, bele vagyunk zugva abba a harom festmenybe, ami a lakasban log, de jobban orulnenk neki, ha nekunk is lenne egy vagy ket kepunk tole Maglodon. Hisz ott all az a nagy haz, csupasz falakkal es mindig is szerettunk volna par festmenyt oda, olyanokat, amikre szivesen nezunk barmely pillanatban, es akar hosszu ideig is kepesek vagyunk figyelni a reszleteit. Tehat eljutottunk addig a lepesig, hogy megkeressuk S. Sanchez-t, megnezzuk a festmenyeit es ha tetszik, akkor veszunk belole (+ ha arban is meg tudunk egyezni).
Mivel neten nem tudtam fellelni Samanthat, ezert irtam A-nek uzenetet a facebook-on (eljen a technologia es a vilaghalo), hogy keresem S-t, tudna-e segiteni.
IGEN, tudott. Megkaptam tole S. e-mail-cemet, rogvest irtam is neki. Ez volt par hettel ezelott. S. kuldott fotokat a kepeirol, es azokat elnezven biztosak voltunk Gy-vel abban, hogy tole szeretnenk kepet az otthonunkba. Persze eljott a pillanat, amikor rakerdeztem az arakra, meg is adott egy minimum es maximum erteket. Itt kovetkezett a reszunkrol par izzaszto nap, mivel meg soha nem vasaroltunk festmenyt, ezert nem is tudtuk, hogy mennyi az ara egy kepnek, mennyit lehet erte adni, mennyit lehet alkuldni, lehet-e alkudni, stb... stb... A kepek fotoit biztos, ami biztos elkuldtem egy baratnomnek, hogy velemenyezze, sot vele egy vacsora kereten belul meg is egyeztunk, hogy ha eljon az ido a muhelylatogatasra, akkor velunk jon.
Hat ez a nap is eljott. Beugrottunk a studio fele menet M-ert a South Beachre (velunk jott a fia is), es irany eszak! Samantha egy eldugott kis utcaban lakik, egy onallo csaladi hazban. Szep, nagy haz. A studioja a garazs, de hat nem is ez a lenyeg.
A lenyeg az, hogy felsorakoztatott nekunk 8 festmenyt, amik kozul 2-ot most lattunk eloszor. Samantha nagyon aranyos, szerintem egy kicsit sokkolta, amikor meglatta, hogy negyen erkezunk `haztuznezobe`. Az meg talan meg jobban, amikor egy rovid magyar beszelgetes utan gy kozolte vele, hogy negyet megvennenk a kepek kozul, csak mondjon ra egy csomagarat :-)
S. nem zarkozott el az alku lehetosegetol :-) igy fel percen belul megegyeztek gyozovel az arban.
A negy kepet kivittek a kocsihoz, addig mi M-val meg nezelodtunk a studioban, es talaltunk egy ujabb utos kepet a szekrenynek tamasztva. Megallapitottuk, hogy ez is nagyon tetszik, aztan a pasik es S. utan ballagtunk a kocsihoz, ahol akciojelentbe illo kep fogadott minket. 3D tetrisz, sikertelenul. Nem fertek be a kepek.
Igy csak a legkisebbet rakta be gyozo a kocsiba, a tobbit majd szerdan hozza Samantha, aki felenk dolgozik, es munkabamenet beugrik veluk. A tobbit visszavittuk a dolgozojaba, ahol mondtam neki, hogy M-mel megneztuk a szekrenynek tamasztott kepet is, erre o, hogy igen... kivette a szekreny mogul, megmutatta gyozonek is, gyozo mondta, hogy huha... ez is milyen szep! Erre Samantha, hogy ezt meg odaadja akkor ajandekba!!!
El sem akartuk hinni, rakerdeztunk, hogy tenyleg, komolyan gondolja??? O meg, hogy igen. En meg ravagtam, hogy oke, akkor elfogadjuk az ajandek kepet es nagyon-nagyon koszonjuk.
De aztan lassan mennunk kellett, lejart az idonk. Megkoszontuk Samanthanak a kepeket, elbucsuztunk tole es kislanyatol, beultunk a kocsiba es a dobbenettol vagy ket percig szohoz sem jutottunk.
Meg megvartuk M-val, amig a kocsi kigurul az udvarrol, befordul a sarkon es csak utana kezdtunk el oromkodni a kepeken, a lany kedvessegen, a szerencsenken...
Igy most a nappaliban van eletunk elso festmenye, gyonyorkodunk benne es nem akarjuk elhinni, hogy ez megtortent. Szerdan jon a tobbi, mar nem gyozom kivarni!!!
itt is bekoszontott a huvos ido
55F(12 Celsius) - lehet, hogy ma fel is veszem a kabatomat, amit 3 hete vettunk
tegnap ket pulcsiban gorkoriztam
tegnap ket pulcsiban gorkoriztam
Ejszakaim
Tobb mindenre vagyom a vilagbeken kivul, ezek kozul az egyik az, hogy vegre nyugodtan vegig tudjak aludni egy ejszakat.
Nem is emlekszem, hogy mikor volt utoljara, amikor nem keltem fel ejjelente, hol pisiles, hol remalmok, hol egyeb kulso tenyezok miatt.
Most pedig itt a legujabb... hajnali negy fele a szomszed teveje teljes hangeron... en is hallom a reggeli hireket, vagy a zenet, vagy barmit, amit egy televizio nyujtani tud. Gyozonek szerencseje van, o jol alszik...
Maglodon is volt olyan, hogy a mosokonyhaban aludtam a foldon, fuldugoval, zart ajto mogott, mert a haloszobaban nem tudtam meglenni a szomszedok hazibulija miatt.
Ilyenek miatt alszom sokat napkozben, ha van ra lehetosegem.
e.
Nem is emlekszem, hogy mikor volt utoljara, amikor nem keltem fel ejjelente, hol pisiles, hol remalmok, hol egyeb kulso tenyezok miatt.
Most pedig itt a legujabb... hajnali negy fele a szomszed teveje teljes hangeron... en is hallom a reggeli hireket, vagy a zenet, vagy barmit, amit egy televizio nyujtani tud. Gyozonek szerencseje van, o jol alszik...
Maglodon is volt olyan, hogy a mosokonyhaban aludtam a foldon, fuldugoval, zart ajto mogott, mert a haloszobaban nem tudtam meglenni a szomszedok hazibulija miatt.
Ilyenek miatt alszom sokat napkozben, ha van ra lehetosegem.
e.
2009. december 19., szombat
Naples
Szerdan kitalaltuk az esti seta kozben, hogy hetvegen at kene menni Naples-be, hatha latunk delfint, mert a multkor ott hesszeltek a part kozeleben.
Csutortok/penteken egesz nap esett, igy esoben es borongos idoben autoztuk vegig a 2 orat, de szerencsenk volt. Naplementere epp megerkeztunk a molohoz, ahol delfint nem, de hatalmas hullamokat, es rengeteg szorfos fiut lattunk.
Mikozben csalodottan szemleltem a vizet, ra kellett jonnom, hogy oregszem, mar jobban orultem volna egy delfinnek, vagy egy vizbol felbukkano delfinuszonynak, mint a szorfosoknek.
Igy meg neztuk egy kicsit a hullamokat, de aztan mar rohamosan sotetedett, szoval elindultunk egy vacsorazo helyet keresni.
Az elso etteremrol, amit kineztunk magunknak, kiderult, hogy egy polobolt. Hat igen, a fogyasztoi tarsadalom fo pillerei vagyunk. Ezutan kertuk google.com baratunk segitseget. O ajanlott a szomszedban, a hid masik oldalan egy ettermet. At is autoztunk, leparkoltunk es nem talaltuk. A bevasarlokozpont, ahol a celpontunk helyezkedett el, a folyo partjan talalhato, nagyon regi epuletegyuttes. Regen halpiac lehetett ez a fabol takolt kozpont, most pedig szamtalan kis butiknak ad helyet. Alig talaltuk meg az ettermet, ossze vissza bolyongtunk a folyosokon, mire nagynehezen raleltunk.
Gyozo valami egyszerubb haletelt rendelt, en meg szerettem volna kiprobalni valami kulonlegesebbet, de nem mertem belevagni a rendelesbe. Gyozo rabeszelesere valasztottam a Yambalamba nevu tengeri herkentyu talat, amire csak egy pohar bor elfogyasztasa utan mertem ramondani az igent.
Itt is, mint a legtobb helyen, etvagygerjesztonek zsomlet es vajat kaptunk, amivel kibirtuk az etelek megerkezeseig (bar az ehenhalas nem fenyegetett minket).
Itt jott a nagy csavar a tortenetben, mert Yambalamba, amit en rendeltem nem volt mas, mint virslis lecso tengeri herkentyukkel felturbozva!!!!! Sima lecso, meg a virsli is stimmelt! Yambalamba-nak beallitva. En teljesen kiakadtam, mar tudom mit erzett apukam, amikor mazsolas rizst kapott tolem ebedre.
Szoval igy jartam... Yambalamba, eleadva helyi specialistasnak, aminek alapja a lecso, amit meg mi adunk el Mo-on helyi specialitasnak a turistaknak, bar mi nem teszunk bele polipot.
Tiszta mazli, hogy a bevasarlokozpontban felkapott ujsagokban Gy talalt egy kupont az etteremhez, igy az egyik foetelunk ingyen volt, amit nem is bantam, mert a lecsora nem szivesen fizettem volna ki azt az osszeget. De igy legalabb minden jol sult el.
Meg setaltunk egy kicsit, nezegettuk a kirakatokat, aztan elmentunk egy kaveert gyozonek a kozelei belvarosi uzletsorra. Meglepo, de mindenutt ingyenes volt a parkolas. Miamiban marha draga, itt meg ingyenes, ejha...
Talaltunk egy fantasztikus mokaboltot, ahol egy irto furan nyirt macska fogadott minket es tele volt mindenfele furcsasaggal. Gyozo belezugott a leggiccsesebb plussallatba es engem is megfertozott.
Most ez a pingvinke all az ajtonk elott es kivan mindenkinek boldog Karacsonyt. Gyozon es rajtam kivul JJ 7 eves kislanya is imadja:
Csutortok/penteken egesz nap esett, igy esoben es borongos idoben autoztuk vegig a 2 orat, de szerencsenk volt. Naplementere epp megerkeztunk a molohoz, ahol delfint nem, de hatalmas hullamokat, es rengeteg szorfos fiut lattunk.
Mikozben csalodottan szemleltem a vizet, ra kellett jonnom, hogy oregszem, mar jobban orultem volna egy delfinnek, vagy egy vizbol felbukkano delfinuszonynak, mint a szorfosoknek.
Igy meg neztuk egy kicsit a hullamokat, de aztan mar rohamosan sotetedett, szoval elindultunk egy vacsorazo helyet keresni.
Az elso etteremrol, amit kineztunk magunknak, kiderult, hogy egy polobolt. Hat igen, a fogyasztoi tarsadalom fo pillerei vagyunk. Ezutan kertuk google.com baratunk segitseget. O ajanlott a szomszedban, a hid masik oldalan egy ettermet. At is autoztunk, leparkoltunk es nem talaltuk. A bevasarlokozpont, ahol a celpontunk helyezkedett el, a folyo partjan talalhato, nagyon regi epuletegyuttes. Regen halpiac lehetett ez a fabol takolt kozpont, most pedig szamtalan kis butiknak ad helyet. Alig talaltuk meg az ettermet, ossze vissza bolyongtunk a folyosokon, mire nagynehezen raleltunk.
Gyozo valami egyszerubb haletelt rendelt, en meg szerettem volna kiprobalni valami kulonlegesebbet, de nem mertem belevagni a rendelesbe. Gyozo rabeszelesere valasztottam a Yambalamba nevu tengeri herkentyu talat, amire csak egy pohar bor elfogyasztasa utan mertem ramondani az igent.
Itt is, mint a legtobb helyen, etvagygerjesztonek zsomlet es vajat kaptunk, amivel kibirtuk az etelek megerkezeseig (bar az ehenhalas nem fenyegetett minket).
Itt jott a nagy csavar a tortenetben, mert Yambalamba, amit en rendeltem nem volt mas, mint virslis lecso tengeri herkentyukkel felturbozva!!!!! Sima lecso, meg a virsli is stimmelt! Yambalamba-nak beallitva. En teljesen kiakadtam, mar tudom mit erzett apukam, amikor mazsolas rizst kapott tolem ebedre.
Szoval igy jartam... Yambalamba, eleadva helyi specialistasnak, aminek alapja a lecso, amit meg mi adunk el Mo-on helyi specialitasnak a turistaknak, bar mi nem teszunk bele polipot.
Tiszta mazli, hogy a bevasarlokozpontban felkapott ujsagokban Gy talalt egy kupont az etteremhez, igy az egyik foetelunk ingyen volt, amit nem is bantam, mert a lecsora nem szivesen fizettem volna ki azt az osszeget. De igy legalabb minden jol sult el.
Meg setaltunk egy kicsit, nezegettuk a kirakatokat, aztan elmentunk egy kaveert gyozonek a kozelei belvarosi uzletsorra. Meglepo, de mindenutt ingyenes volt a parkolas. Miamiban marha draga, itt meg ingyenes, ejha...
Talaltunk egy fantasztikus mokaboltot, ahol egy irto furan nyirt macska fogadott minket es tele volt mindenfele furcsasaggal. Gyozo belezugott a leggiccsesebb plussallatba es engem is megfertozott.
Most ez a pingvinke all az ajtonk elott es kivan mindenkinek boldog Karacsonyt. Gyozon es rajtam kivul JJ 7 eves kislanya is imadja:
2009. december 18., péntek
A fázó rókafiak
Hol volt,
hol nem,
erdő-mélyen,
rengeteg erdő sűrüjében,
fák sűrű
lombja alatt,
bokrok vad-tüskés
árnya alatt,
volt egy rókalyuk
telistele,
azaz lakója
egy öreg róka,
körötte hét csöpp
rókafióka –
Hét kicsi kölyke
ott élt vele.
Erdő-mélyen,
fák hűvösében,
bokrok ágbogas
vad sűrüjében,
ahol születtek,
rókalyuk alján
hét kicsi rókák
ott hömpörögtek
nyulat álmodva
hosszú fülekkel
az öreg róka
mellett a szalmán.
Hanem egy éjjel,
vak éjszaka,
fölsír a szalmán
a rókalyukban,
fölsír egy apró
rókafióka:
„Fá-á-á-zok, mama!”
Hat kicsi társát
mind fölveri.
Az öreg róka
így szól neki
„Ej, kutya kölyke!
Hogy fázhatsz nyáron?
Ez aztán szégyen!
Mi lesz itt télen?
Hallod-e, hékám,
csöpp varasbékám:
ha fázni kezdesz,
majd télen megvesz,
meg a hideg fagy,
előre látom!
Ne halljam többet:
»Jaj, fázo-hok!«
Mert egyet elnáspángolok!”
Hét kicsi kölyke
előre fél –
Anyjukat kérdik,
az öreg rókát:
„Mi az a hideg?
Mi az a tél?”
Az mordul egyet:
„Majd meglátjátok!
De mars aludni,
mert odavágok!”
Hét kicsi kölyke
elaluszik.
Hanem álmukban
nem szaladoznak
fürge nyuszik.
Fagyot álmodnak,
vad hideget,
előre félik
hét kicsi rókák,
hét rókakölykek
a zord telet.
Másnap reggel
hét kicsi róka,
hét kicsi fázó
rókafióka
tanácsot ülvén
imígy beszél:
„Kérdjük meg, fickók,
más okosoktól,
ugyan mi fán is
terem a tél!”
Azzal szépen,
erdő-mélyen,
rengeteg erdő sűrüjében
szétszaladoznak
megtudni végre,
mért is gondoljon
hét kicsi róka,
rókafióka
olyan vacogva
arra a télre.
Elébük toppan
medve koma.
Körül esengik,
körül nosza:
„Mondd meg, te Talpas,
mi az a tél?
Ahogy itt állunk,
itt álldigálunk,
hét kicsi rókák
előre fázunk,
mindegyikünk már
előre fél!”
Azt mondja medve koma:
„Haj, kölykek!
Haj, micsoda?
Mi a tél?
Biza tudom,
épp ezért átaluszom!
Barlangom mélyén,
brumma,
elkél a meleg
dunna,
s tarthat a kutyaidő,
nem bújok addig elő!”
Hét kicsi róka
továbbszalad,
erdő-mélyen,
fák sűrüjében
egy ordas farkas
útba akad.
Körül esengik:
„Ordas koma!
Te segíts rajtunk,
segíts, nosza!
Mi fán teremhet
ugyan a tél?
Ahogy itt állunk,
itt álldigálunk,
hét kicsi rókák
előre fázunk,
mindegyikünk már
előre fél!”
Azt mondja farkas koma:
„Mit, kölykek?
Héj, micsoda?
Mi a tél?
No, mondhatom,
koppan a körmöm a fagyon!
Rágondolni se jó,
mikor lehull a hó!”
Hét kicsi róka
továbbszalad,
erdő-mélyen,
fák sűrüjében
egy szál nyulacska
útba akad.
Azt kérincsélik:
„Aj, te Füles!
Süss ide, kérlek,
de légy ügyes!
Lelkedre, mondd meg,
mi az a tél?
Ahogy itt állunk,
itt álldigálunk,
hét kicsi rókák
előre fázunk,
mindegyikünk már
előre fél!”
Azt mondja Füles koma:
„Mit kérdtek?
Mi micsoda?
Mi a tél?
Haj, tudom én!
Eleget fázok,
fagyon bokázok,
amíg valamit enni találok
tél idején!”
Hét kicsi róka
továbbszalad,
erdő-mélyen,
fák sűrüjében
egy tarka madár
útba akad.
Kérdik esengve:
„Madár koma!
Segíts mirajtunk,
segíts, nosza!
Mi fán teremhet
ugyan a tél?
Ahogy itt állunk,
itt álldigálunk,
hét kicsi rókák
előre fázunk,
mindegyikünk már
előre fél!”
Azt mondja madár koma:
„Mit?
Hogy a tél micsoda?
Fickók, azt nem tudom én.
Mert ősszel messzire szállok,
délen melegre találok
tél idején!”
Hét kicsi róka
továbbszalad,
erdő-mélyen,
fák sűrüjében
hányféle állat
útba akad!
Sorjába kérdik:
„Mi az a tél?”
Sorra mind imígy beszél:
„Várjatok a végire,
hamarost elér ide!”
S erdő-mélyen,
fák sűrüjében,
telik az idő ugyan szépen.
Előbb az ősz jön:
hull a levél,
csupasz az erdő
sok fája-bokra
hulldos a levél,
hull hulladozva,
messzire száll a madár,
sárgul az őszi határ;
jön, jön a tél.
Barlangba bújik a medve,
brumma!
Tavaszig elkél a meleg
dunna!
Hull a hó,
hull vastagon:
szalad a farkas
behorpadt hassal,
és körme koppan,
kopp! – a fagyon.
Futkos a havon a nyúl,
nagy füle hátrakonyúl.
Hol a füvecske,
a jó?
Vastagon belepte
a hó.
Nohát, ha itt a tél,
hét kicsi róka,
rókafióka
nyár ideje óta
mindegyre fél?
Nem kell azoknak
félni már!
Nagy róka lett
a hét betyár:
nem rókakölykek,
vacogók,
a tél hírére
szaladók.
Van már bundájuk,
szép veres,
hozzá a kedvük is hegyes,
hullhat a hó,
fúhat a szél,
a rókát nem bántja a tél.
Ha bántaná,
hát haj-haja,
e mese tovább tartana.
hol nem,
erdő-mélyen,
rengeteg erdő sűrüjében,
fák sűrű
lombja alatt,
bokrok vad-tüskés
árnya alatt,
volt egy rókalyuk
telistele,
azaz lakója
egy öreg róka,
körötte hét csöpp
rókafióka –
Hét kicsi kölyke
ott élt vele.
Erdő-mélyen,
fák hűvösében,
bokrok ágbogas
vad sűrüjében,
ahol születtek,
rókalyuk alján
hét kicsi rókák
ott hömpörögtek
nyulat álmodva
hosszú fülekkel
az öreg róka
mellett a szalmán.
Hanem egy éjjel,
vak éjszaka,
fölsír a szalmán
a rókalyukban,
fölsír egy apró
rókafióka:
„Fá-á-á-zok, mama!”
Hat kicsi társát
mind fölveri.
Az öreg róka
így szól neki
„Ej, kutya kölyke!
Hogy fázhatsz nyáron?
Ez aztán szégyen!
Mi lesz itt télen?
Hallod-e, hékám,
csöpp varasbékám:
ha fázni kezdesz,
majd télen megvesz,
meg a hideg fagy,
előre látom!
Ne halljam többet:
»Jaj, fázo-hok!«
Mert egyet elnáspángolok!”
Hét kicsi kölyke
előre fél –
Anyjukat kérdik,
az öreg rókát:
„Mi az a hideg?
Mi az a tél?”
Az mordul egyet:
„Majd meglátjátok!
De mars aludni,
mert odavágok!”
Hét kicsi kölyke
elaluszik.
Hanem álmukban
nem szaladoznak
fürge nyuszik.
Fagyot álmodnak,
vad hideget,
előre félik
hét kicsi rókák,
hét rókakölykek
a zord telet.
Másnap reggel
hét kicsi róka,
hét kicsi fázó
rókafióka
tanácsot ülvén
imígy beszél:
„Kérdjük meg, fickók,
más okosoktól,
ugyan mi fán is
terem a tél!”
Azzal szépen,
erdő-mélyen,
rengeteg erdő sűrüjében
szétszaladoznak
megtudni végre,
mért is gondoljon
hét kicsi róka,
rókafióka
olyan vacogva
arra a télre.
Elébük toppan
medve koma.
Körül esengik,
körül nosza:
„Mondd meg, te Talpas,
mi az a tél?
Ahogy itt állunk,
itt álldigálunk,
hét kicsi rókák
előre fázunk,
mindegyikünk már
előre fél!”
Azt mondja medve koma:
„Haj, kölykek!
Haj, micsoda?
Mi a tél?
Biza tudom,
épp ezért átaluszom!
Barlangom mélyén,
brumma,
elkél a meleg
dunna,
s tarthat a kutyaidő,
nem bújok addig elő!”
Hét kicsi róka
továbbszalad,
erdő-mélyen,
fák sűrüjében
egy ordas farkas
útba akad.
Körül esengik:
„Ordas koma!
Te segíts rajtunk,
segíts, nosza!
Mi fán teremhet
ugyan a tél?
Ahogy itt állunk,
itt álldigálunk,
hét kicsi rókák
előre fázunk,
mindegyikünk már
előre fél!”
Azt mondja farkas koma:
„Mit, kölykek?
Héj, micsoda?
Mi a tél?
No, mondhatom,
koppan a körmöm a fagyon!
Rágondolni se jó,
mikor lehull a hó!”
Hét kicsi róka
továbbszalad,
erdő-mélyen,
fák sűrüjében
egy szál nyulacska
útba akad.
Azt kérincsélik:
„Aj, te Füles!
Süss ide, kérlek,
de légy ügyes!
Lelkedre, mondd meg,
mi az a tél?
Ahogy itt állunk,
itt álldigálunk,
hét kicsi rókák
előre fázunk,
mindegyikünk már
előre fél!”
Azt mondja Füles koma:
„Mit kérdtek?
Mi micsoda?
Mi a tél?
Haj, tudom én!
Eleget fázok,
fagyon bokázok,
amíg valamit enni találok
tél idején!”
Hét kicsi róka
továbbszalad,
erdő-mélyen,
fák sűrüjében
egy tarka madár
útba akad.
Kérdik esengve:
„Madár koma!
Segíts mirajtunk,
segíts, nosza!
Mi fán teremhet
ugyan a tél?
Ahogy itt állunk,
itt álldigálunk,
hét kicsi rókák
előre fázunk,
mindegyikünk már
előre fél!”
Azt mondja madár koma:
„Mit?
Hogy a tél micsoda?
Fickók, azt nem tudom én.
Mert ősszel messzire szállok,
délen melegre találok
tél idején!”
Hét kicsi róka
továbbszalad,
erdő-mélyen,
fák sűrüjében
hányféle állat
útba akad!
Sorjába kérdik:
„Mi az a tél?”
Sorra mind imígy beszél:
„Várjatok a végire,
hamarost elér ide!”
S erdő-mélyen,
fák sűrüjében,
telik az idő ugyan szépen.
Előbb az ősz jön:
hull a levél,
csupasz az erdő
sok fája-bokra
hulldos a levél,
hull hulladozva,
messzire száll a madár,
sárgul az őszi határ;
jön, jön a tél.
Barlangba bújik a medve,
brumma!
Tavaszig elkél a meleg
dunna!
Hull a hó,
hull vastagon:
szalad a farkas
behorpadt hassal,
és körme koppan,
kopp! – a fagyon.
Futkos a havon a nyúl,
nagy füle hátrakonyúl.
Hol a füvecske,
a jó?
Vastagon belepte
a hó.
Nohát, ha itt a tél,
hét kicsi róka,
rókafióka
nyár ideje óta
mindegyre fél?
Nem kell azoknak
félni már!
Nagy róka lett
a hét betyár:
nem rókakölykek,
vacogók,
a tél hírére
szaladók.
Van már bundájuk,
szép veres,
hozzá a kedvük is hegyes,
hullhat a hó,
fúhat a szél,
a rókát nem bántja a tél.
Ha bántaná,
hát haj-haja,
e mese tovább tartana.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
